Mielőtt belevágnánk, fontos néhány dolgot kibontani, hogy egészen pontosan meghatározható és megérthető legyen az Isteni Belső Gyermek működése és hatása az életünkre.
Az első az időhöz való viszonyulásunk. Az idő relatív és nem lineáris. Sokkal inkább spirális, önmagába visszaforduló egyidejű, azaz szimultáns. Tehát, minden ami a múltban, jelenben és jövőben történik, az itt és most történik.

Amikor rálépünk az önismeret, gyógyulás útjára és elkezdjük felismerni, milyen sérüléseket, sebeket szereztünk egyénileg, vagy milyen ankesztrális sebeket örököltünk őseinktől (lentebb kifejtem ezt is), azt hihetjük, hogy: Na itt állok A pontban és amikor majd eljutok B pontba minden megoldódik, minden a legnagyobb rendben lesz és probléma mentes lesz az életem. Ez azonban egy illúzió.

Az emberi létezünk egyik alapfeladata, hogy folyamatosan fejlődjünk. Ha eljutnánk B pontba ami a végcél, megállna a fejlődés, megállna a további, magasabb szintekre való lépés, megerősödés. A végcél a lélek olyan magas szintre való fejlődése hosszú tízezer leélt életek után, hogy készen álljon a végső szinten a szellemvilágba emelkedni – aszkendálni. A folyamatos fejlődésnek, materiális, makroszinten tökéletes példája az evolúció. Ha visszatekintunk több ezer éves idővonalban rá, látjuk, hogy különböző korokban, egészen (a modern és véleményem szerint hazug, átadott írott történelmi tudásunk alapján) az ember megjelenése előttől, hogyan vált azzá az emberré aki ma.
Rövid emberi életünkben nem tapasztaljuk ezt az evolúciós hatást, de ha távolabbról szemléljük, láthatjuk, hogy a természet és benne mi is, folyamatosan fejlődünk. Amire nincs szükségünk elcsökevényesedik és elhal, amire pedig igen, azt ki és felfejlesztjük.
Ugyanez a mechanizmus igaz az individuális ember lelki-, ahogy a kollektív tudatalatti és tudattalan fejlődésére is.

Minél mélyebbre jutunk az önismeret és gyógyításban, annál jobban láthatóvá válik, hogy a fejlődésünk soha nem áll meg. Elkezdjük észrevenni, hogy mik azok a fő minták és sebek, amikkel dolgozunk, és észrevesszük azt is, hogy bizony időről-időre visszatérnek az életünkbe, különböző köntösben, különböző környezetben. Van erre egy idézet, amivel nagyon tudok rezonálni:

“Egy traumatikus eseményben történő fejlődés nem lineáris. Nem olyan, hogy egészségtelenből egészségesbe váltunk, bukásból sikerbe. Azt gondolom, hogy ez visszatérő, cirkulárisan. Egyszer csak visszatérsz ugyanahhoz a fájdalomhoz és ugyanahhoz az egyedülléthez. De minden alkalommal amikor visszatérsz, erősebb vagy a küzdelemtől.”

Glennon Doyle Melton

Ez az idézet is jól alátámasztja a fent említett időparodoxon példáját. Gondolkoztál már azon, hogy mik a Te életed visszatérő megoldandó sorsmotívumai? Vagy csak történnek veled az események, anélkül, hogy látnál összefüggést, mondjuk egy 4 évvel ezelőtti élethelyzet és egy mostani élethelyzet között? Mit éreztél akkor? Mit érzel most? Milyen területeket érintett benned akkor? Van-e összefüggés a jelenedben ehhez?
Abban a pillanatban, hogy elkezdünk kérdéseket feltenni és válaszokat kutatni rájuk, felismerhetjük, hogy bizony nincsenek olyanok, hogy véletlenek, és egy bizonyos probléma egészen addig tér vissza újra és újra az életünkbe, más helyzetek, helyek és arcok formájában, amíg meg nem tanuljuk a leckét és meg nem oldjuk megfelelően a “problémát”. Ebben rejtőzik az örökös fejlődésünk és változásunk kulcsa, Azonban minél jobban állunk ellent, annál fájdalmasabb és annál hosszadalmasabb lesz ez a folyamat.

Mi is az a belső gyermek?

„Hiszem azt, hogy az elhanyagolt, sérült belső gyermek a múltból a fő forrása az
emberi szenvedésnek.”

– John Bradshaw

Mindannyiunknak van egy belső gyermeki Énje, amely a megfogantatásunktól kezdve kondícionálódott a
szüleinkkel való kapcsolatunkon és a későbbi szocializálódásunkon keresztük az óvodában, iskolában
(ovónénik, tanárok, iskolatársak, barátok). Ez a belső gyermeki Én felnőttkorban is szüntelenül velünk van, bennünk van. Habár konkrétan nem fogható, inkább a tudatalattinkban megtalálható archetípus, energia.
A tudatalatti archetípusok “feltalálója” Carl Gustav Jung, aki a Holisztikus pszichológia atyjának számit, ő fektette le az alapjait a mai holsiztikus pszichológiai megközelítések alapköveit. Ő és Freud az a két kiemelkedő pszichológus, aki a lélekgyógyításban kulcsfontosságú szerepet látott a tudatalattiban az emberi elmén belül, habár munkásságuk teljesen másra orientálódik.

Ahogy az jellemfejlődésünkre és az életünkre is igaz, hogy az spirálisan halad, nem pedig lineárisan; örökösen visszatérünk ugyanoda, ahonnan elindultunk, ugyanez igaz az egész világ működésére és az időre is. Az idő az emberiség által létrehozott konstrukció a 3D világban, amely alapján lineárisan haladunk előre. Van múlt, jelen jövő, tegnap ma holnap, és így haladunk szépen előre. Távolinak érezzük azt ami 1000 éve történt, de az igazság az, hogy ami 1000 éve történt és ami 1000 év múlva történni
fog az mind itt és most a jelen pillanattal együtt és egyszerre megvalósul, attól függetlenül, hogy nem látjuk.
A gyermekkorunk, a jövőnk, a jelen pillanatunkkal egyidőben történik, ahogy az összes előző életünk folyamatai is éppen ebben a pillanatban zajlanak. Az Univerzum nem határidőre és végképp nem idővel működik. Végtelen, hatalmas és állandó. Nincs benne sem tegnap, sem holnap, csak az itt és most. Ebben az itt és mostban minden egyszerre létezik ami valaha létezett és létezni fog. Ezért és így működik a vonzás törvénye és így alakítjuk a saját jövőnket, minden pillanatban és minden percben. A minket szolgáló (gyakran úgy hívjuk pozitív) gondolatainkkal nem az égből pottyantja le a vágyainkat az univerzum, hanem a módosult hitrendszerrel, ezáltal módosult gondolatokkal, ennek következtében módosult érzésekkel az energiák átrendeződnek, és fokozatosan elhozzák az életünkbe a vágyott fejlődést, változást és végül a vágyott hatást az életünkbe. Ez a jövő.
Mi van a múlttal?
Mivel ez is éppen ebben a pillanatban zajlik, így a múltbeli energiablokkok, traumák, fájdalmak, sebesülések és az ehhez tartozó hitrendszerünk mindenről (mit gondolunk magunkról, az emberekről, a világ működéséről, milyen hely a világ, mit kell a jó életért tenni és lehetne folytatni a sort) alakítjak és manifesztálálják bennünk és ezáltal rajtunk kívül a valóságunkat ebben a pillanatban.

Ha meg akarod változtatni a külső valóságod, irányítsd a figyelmed befelé. Amit megváltoztatsz belül, megváltozik kívül. Ezt jelenti az ami kint az van bent, ami fent, az van lent idézet.

Véleményem szerint a világon nincsen jelenleg olyan ember, vagy legalábbis nagyon nagyon kevés (pl a metafizikai szinten álló emberek) akik teljes mértékben energetikailag meg lennének gyógyulva a lelkükben lakozó mindennemű energia-blokkjaikból, traumáikból és sebeikből.
Ha a hétköznapi embert nézzük: Ahogyan fejlődünk és változunk, észrevesszük, hogy bizonyos szituációkra már másképp reagálunk mint néhány éve, vagy akár néhány hónapja és hete, de mégsem “az igazi” sokszor, ahogyan érzünk, ahogyan kommunikálunk ahogyan kapcsolódunk. Az alábbiakban szeretném bemutatni a Belső Gyermeki Én működését illetve ha megsérül, akkor az hogyan manifesztálódik felnőtt korunkra és milyen módon hat az életünkre.

A BELSŐ GYERMEK

Az isteni belső gyermeki én, mint archetípus meghatározóját Carl Gustav Jung pszichológushoz kötjük. Elmélete szerint: A belső gyermeki én, mint kifejezés nem az agyunkhoz tartozó terület, ami példaul a gyerekes gondolatokért felelős. Sokkal inkább, a belső gyermek a tudatalattidhoz tartozó gyermeki aspektusunk. Azt a gyermeket tükrözi, akik egykoron voltunk, mind a pozitív mind a negatív oldalról. A kielégítetlen szükségleteink, az elnyomott gyermekkori érzéseink, a gyermeki ártatlanságunk, a gyermeki természetes odaadásunk, kreativitásunk mind mind bennünk vannak és arra várnak, hogy ezt kiszabadítsuk.
Az elnyomott (represszált) érzéseink azokat az érzéseket képviselik, amikre gyermekkorban tanítottak, hogy ne
érezzünk, ha szeretve akarunk lenni. Ennek az eredménye: akkor kaptunk figyelmet ha követeltük.

Ez egy elkerülhetetlen folyamat napjainkban, amikor a szülők, az oktatás és a társadalom olyan szabályokat és normákat állítanak fel, amelyekkel szociálizni óhajtanak minket hogy „normálisan funkciónáló felnőtt emberekké váljunk”. Valójában jó, hogy ez megtörténik. Korlátokra szükség van ahhoz, hogy megértsük a határokat, azoknak felállítását és növekedjünk emberként. De. Ennek eredménye, hogy a belső gyermek változatlanul kapaszkodik a szomorúságba, dühbe,haragba és traumába, amit a visszautasítás miatt átélt.

Néhány példa amely a visszautasítás formájában megvalósulhat:
o Jobb ha nem mondod ki azt amire valójában gondolsz
o Meg sem próbálkozol az előléptetéssel, mert nem vagy elég jó vagy okos hozzá
o A szex rossz
o Boldoggá (vagy bármivé) kell tenned a szüleid
o Bűntudatod van, ha határokat húzol meg
o Nem tudsz, nem mersz NEM-et mondani

A belső gyermekkel való kapcsolódás arra fókuszál, hogy ezeket az érzéseket felhozza a felszínre, a tudatalattiból a tudatos elmébe, ezáltal megtalálhatjuk azoknak az akadályoknak a gyökerét, amivel szembesülünk felnőttként.
Tehát a Belső gyermekkel való foglalkozás nem csak azt jelenti, hogy megengeded magadnak, hogy jól érezd magad, játssz, és “Gyermeki állapotba kerülj”, hanem azt, hogy biztonságos keretek között tudj találkozni azzal az ártatlan, kicsi és sérült gyermekkel, aki nem érdemelte meg azt a fájdalmat, elhanyagolást, meg nem értettséget, meg nem hallottságot, amit annak idején tapasztalt, feloldatlan és a mai napig (mivel a tudatalattiban van elraktározódva, a vegetatív idegrendszeren keresztül) automatikusan reagál, amikor hasonló helyzetet él meg a jelenben.
Ez olyan gyorsan, gyakorlatilag századmásodperc gyorsasággal zajlik, hogy ezt, tudatosan, erővel, gyakorlatilag lehetetlen szabályozni, főleg ha nem vagyunk tudatában a korábbi sebeinknek és sérüléseinkenk.
A jelenünkben rengeteg konfliktus valójában a sérült belső gyermekek veszekedése. Fel sem ismerjük, hogy a jelenben azért reagálunk valaki felé támadólag (defenzíven), azért kiabálunk, azért győzködünk, azért sértődünk meg, húzódunk vissza (esetleg csenddel büntetünk), vagy hisszük, hogy bántani akarnak minket, mert annak idején, általában (elsődlegesen) valamelyik szülőnk- gondozónk, hasonló de mégis más helyzetben: nem látott, nem hallott, nem értett meg minket, esetleg kontrollált, elnyomott vagy bántalmazott minket.

Az alábbi táblázatban szeretném bemutatni a gyermekkori sebek kialakulásának lehetséges gyökereit:

Ez így elsőre tudom, picit érthetetlennek tűnik, de maradj velem, kibontom, hiszen ez a saját kis vázlatom.

Láthatod Baloldalon a félelem alapú tudatosságot. Jelenleg a világunkban az energiaszint, amiben általánosságban mozgolódunk, mozgolódott a kollektív, az a félelem. Erre jött létre a mellékvesében a Kortizol és Adrenalin-Noradrenalin, ami azt a célt szolgálja, ha valamilyen félelem, vagy veszélyhelyzetbe lépünk, akkor bekapcsoljon a Fight-Flight or Freeze, tehát a küzdelem, elmenekülés vagy lefagyás.
Az emberi élet legalapabb alapja, amire minden épül, a biztonság. A közgazdaságtani Maslowi Piramis is ezeket határozza meg az önmegvalósítás alapjainak: Fiziológia és Biztonság.

A megfogantatásunktól kezdve egészen 7 éves korig a legfontosabb egy gyermek számára, hogy a szükségletei ki legyenek elégítve, illetve biztonságban érezze magát. Hogy szülei érezzék, értsék és hallják őt. Ha a szülő nem érti, érzi nem tud bármilyen oknál fogva (szándékosan vagy nem szándékosan) figyelni a gyermek biztonságára és szükségleteire, az egy sor negatív kondícionálást, traumát és hosszútávú testi-lelki-mentális problémákat hoz magával, ami feloldás nélkül egy életen keresztül kihatással lesz az egyén életére. Ezeknek a konkrét példáit lentebb ábrázolom.

A GYERMEKKORI ELHANYGOLÁS, ABÚZIÓ TÍPUSAI:

I. EMOCIONÁLIS ELHANYAGOLÁS

A szülők (vagy akik gondoskodtak rólunk) nem mutattak érdeklődést az érzelmi szükségleteink
iránt mint pl. Szeretet, támogatás, védelem és vagy iránymutatás. Nem volt biztonságos az érzelmeink kimutatása, mert azért valamilyen szintű büntetés, korlátozás, félelemkeltés történhetett

Valószínűsíthető kimenetelek, manifesztálódások az egyén felnőttkori életére:
o Alacsony önértékelés és önbizalom
o Az érzelmi szükségleteink figyelmen kívül hagyása, elhanyagolása
o Az érzelmeink elrejtése, elhanyagolása és elnyomása, mivel azok a gyermekkori elhanyagoltság érzéséhez kötődnek
o Pszichológiai és pszichikai betegség manifesztációja, amely ahhoz köthető, hogy nem volt lehetősége a gyermeknek arra, hogy az érzelmeit meghallgassák, elfogadják és kezeljék egészséges úton

II. PSZICHOLÓGIAI ELHANYAGOLÁS

Szülők által gyermekkorban manifesztálódott, akik képtelen voltak meghallgatni, megukba
fogadni, elfogadni és gondoskodni arról az emberről akik valójában vagyunk (feltétel nélküli
elfogadás és szeretet a személyiségünk, igazi valódi Énünk iránt, az ajándékainkkal és “hibáinkkal” ~ Flaws – együtt). Képtelenek voltak ránk önálló individuális, önmaguktól teljesen külön létező emberként tekinteni (az Ő gyerekÜK vagyunk).

MANIFESZTÁLÓDOTT TÜNETEK:
o Alacsony önértékelés az abuzió alábbi formái miatt:
-Nevetséges lekezlées (ridiculous put downs)
-Túlzottan magas elvárások
-Figyelmen kívül hagyás
-Elutasítás
-Folyamatos büntetések
o Kifejlődőtt mélyen ágyazott harag és dühkezelési problémák, megoldatlan gyermekkori
traumák és az önszeretet-önelfogadás képtelensége miatt (HA a szülő nem szereti a
gyermeket akkor a gyermek nem a szülőt szűnik meg szeretni, hanem önmagát)o Kiépült különböző addikciók és neurózisok, amely egy hamis , félrevezetett érzetű
komfortot és biztonságot kreál az egyénnel és életével kapcsolatosan. (addokció BÁRMI
lehet)
o Kifejlett pszichológiai és pszichikai, fizikai betegségel
o Az egyénnek problémái vannak egészséges és tiszteletteljes kapcsolatokat és párkapcsolatokat menedzselni és életben tartani hosszútávon.

Amikor egy szülő „megbukik” abban, hogy a gyermeke érzelmi igényeit kielégítse, akkor ezzel
azt üzeni a gyermeknek, hogy az érzéseid nem számítanak, az érzelmi szükségleteid nem
számítanak és Te nem számítasz.

III. FIZIKAI ELHANYAGOLÁS

Alap és fundamentális szinten, a fizikai biztonság és gondoskodás az egyik legfontosabb eleme egy szeretetteljes kapcsolatnak. Ezt a természetben láthatjuk, anyákkal apákkal (az állatvilágban is) akik gondoskodnak, felnevelik a kicsinyeiket; élelelmmel, fedéllel és védelemmel látják el őket.

Amikor ez hiányzik, a következő problémák manifesztálódhatnak:
o Alacsony önértékelés fizikai elhanyagolásban/ önbántalmazásban (pl. Étkezési
rendellenességek [anorexia,elhízás], egészségtelen diéta, önkárosítás)
o Intenzív biztonságkeresési magatartások (pszichológiai komplexusok, pl OCD) vagy
extrém kockázatvállalási cselekedeteket (védekezésmentes szex kapcsolatok, rögeszmés
vakmerő cselekedetek, stb)
o Drogok, alkohol erőszak, ételekben manifesztálódott függőség
o Szexuális diszfunkció vagy promiszkuitás (gyakran a szexuális visszaélések miatt)

A traumáink nem a mi hibáink, azonban a mi felelősségünk belőle kigyógyulni felnőttként, hogy ne vérezzünk olyan emberekre, akik nem ártottak nekünk

Hogyan tudsz hozzá kapcsolódni és hogyan tudod gyógyítani?

Rengeteg módja van és minél inkább tudatosak vagyunk az életünk, a mechanizmusaink, érzéseink és gondolataink felett, annál hamarabb és inkább vesszük észre, mikor van a belső gyermekünknek szüksége ránk.

Néhány módszer a belső gyermek megnyugtatására és gyógyítására:

Passzív gyakorlatok:
o Napfonat csakra frekvencia zene hallgatása (akár alvás közben)
o Napfonat csakra tisztító meditáció – Napfonat Csakrára ható Jógapózok dominanciája jógagyakorlatokban.
A belső gyermek energetikai központja a Napfonat csakrában egyesül. Ezért ezen területek gyógyítása közvetlenül arra is hat.
o Belső gyermek energetikai gyógyító meditáció

Aktív gyakorlatok:
o Vegyél elő egy gyerekkori fotót magadról és vizsgáld meg magad. Lásd a gyermeki ártatlanságot az arcodon, a kedvességet, a szeretetet. Lásd azt a pici gyermeket, hogy milyen ártatlan és szerethető. Tényleg olyan rossz ember lenne az, aki a képen van? Tényleg van miért haragudni erre az emberre akit a képen látsz? Tényleg nem lenne elég, úgy ahogy van? Ismételd el magadnak: Ami történt veled rossz volt és nem érdemelted meg. Régen nem volt ott senki, hogy megvédjen, de most itt vagyok. Felnőtt vagyok és kitudok magunkért állni és megvédeni. Szeretlek és sajnálom ami történt veled.
o Mese nézése. Visszarepít a gyermeki ártatlanság és gondatlanság állapotába. Helye van a gyermekkori érzelmek gyógyulásának mindenféle “felnőtt” energia nélkül
o Állj be a tükör elé és nézz mélyen a szemedbe. Csak nézz bele és lásd meg az eddigi utad és sorsod, hogy ki vagy, hol tartasz. Ezután öleld meg magad, nézz a szemedbe és mondd, hogy: Szeretlek -neved-,
Eleinte érezhetsz ellenállást magadban, lehet, hogy nem is fogod őszintének érezni. De gyakorold. Ha úgy érzed, nincs miért szeretned magad, nevezz meg minden alkalommal 3-5 apró dolgot amit szeretsz magadon vagy magadban. Például:
– Szeretem a szeplőim, szeretem a hasam, a derekam, a feneke, a gödröcskéim, a mosolyom, a szemem. Nincs olyan, hogy valamit ne találnánk szépnek. Nevezz meg néhány dolgot amit szeretsz magadon.
– Mi az amit önmagadban szeretsz? Hogy nagylelkű vagy? Lojális? Bármikor számíthatnak rád a szeretteid? Titkot tudsz tartani? Jó hallgatóság vagy? Megnyugodnak és megnyílnak a környezetedben az emberek számodra és bíznak benned? Feltöltesz másokat a humoroddal és tiszta szíveddel?
Mindannyiunknak vannak szuperképességei, de annyira elvagyunk foglalva önmagunk kritizálásával és a hibák keresésével és önostorzással, hogy észre sem vesszük, amikor egy ember napját szebbé varázsoltuk, mert rámosolyogtunk, meghallgattuk, biztonságot teremtettünk számára. Megengedtük, hogy hallva-értve-megértve-szeretve legyen. Segítettünk neki. Esetleg a halálból hoztuk vissza. Mi ez ha nem szuperképesség? Mi ez, ha nem az alapvető emberi jóság megnyilvánulása, ami mindannyiunk szívében megtalálható, bármilyen hibánkért is gondoljuk magunkat rossznak?
o Játssz, mozogj, alkoss ! Hass, alkoss, gyarapodj! 🙂
Sportolj, honoráld a szabadságot és mozgás szabadságát. Menj a természetbe. Túrj földet. Játssz. Mássz. Lépj. Vállalj kockázatot, mintha még sosem sérültél volna. Légy bátor, mint amikor még sosem estél el. Amikor még az egész világ újodnság volt és felfedezni való, izgalmas világ. Amikor még nem alakult ki a fájdalomtól való félelemed. Szeress. Kapcsolódj. Te vagy az életed alakítója. Te vagy a Belső Gyermeked szülője. Képes vagy magadni magadnak mindent, érzelmi és mentális szinten, amit esetleg a szüleid a saját traumáik és fájdalmaik miatt nem tudtak megadni.

“Hurt people hurt people.” – Azaz a fájdalomban élő emberek okoznak csak fájdalmat.
Nagyon fontos kiemelnem,hogy az emberek áldozatok áldozatai. A szülők, ha akaratlagosan, ha akaraton kívül, ha gyűlöletből, ha szeretetből, ha tudatosan ha tudattalanul kárt és fájdalmat okoztak bennünk, az csak azért történhetett meg, mert Ők maguk is fájdalomban éltek és fájdalomban, szeretetlenségben szenvedtek. Csak annyit tudunk átadni a gyermekeinknek amennyit mi magunk is kaptunk. A szüleink is átélték nagy valószínűséggel ugyanezeket a traumákat.

Természetesen elérkezhet az önismeret és tudatos munka egy bizonyos pontján a szüleink iránt érzett harag, gyűlölet, megvetés, szomorúság, fájdalom, csalódottság. Hogy a jelenlegi problémáink, amik úgy érezzük akadályát képezik a kiegyensúlyozott, boldog élethez és kapcsolatokhoz, hogyan is vezetődnek vissza és kapcsolódnak gyermekkori traumákhoz. Azonban végül elérkezik az az szakasz, amikor megértjük, hogy habár soha nem szabadott volna átélnünk azt amit akkor átéltünk, a szüleink pontosan azt adták, amit adni tudtak, azon a szintű tudatosságon amin éppen voltak. Mindenki a legjobbat próbálja kihozni a helyzetből, a maguk szintjén. De felismerhetjük azt is, hogy ezek a sebek, akadályok, traumák hoztak magukkal rengeteg ajándékot, erősséget, amivel szolgálhatunk, visszaadhatunk másoknak. Mert minden emberben meg van az erő, hogy ahol megtört, ott aranyat törjön fel magából. Alkimisták vagyunk és képesek vagyunk a szeretettel bármilyen traumát, blokkot, negatív érzést traszmutálni. És ezzel magunkat, a lemenőinket, felmenőinket, másokat, kollektív szinten pedig az emberiséget gyógyítani.

Hogy tetszett ez a bejegyzés? Úgy érzed rezonált veled ez a poszt? Volt benne esetleg új információ számodra? Ha igen, mi volt az?
Miről olvasnál szívesen a jövőben még? Írd meg számomra e-mailban vagy üzenetben!

Ha úgy érzed hasznos volt, rezonált veled ez a poszt és úgy érzed, hogy valakinek látnia kell ezt a bejegyzést, ne habozz megosztani vele!

Puszi
x
V