Mit jelent az, hogy valaki „fel van ébredve”, vagy, hogy valaki „meg van világosodva”? Egyáltalán, mi az a spirituális felébredés és mikor történik? És azon mész-e keresztül?

„A spirituális felébredés a lélek sírása a szabadság után”.

A spirituális felébredés azt jelenti röviden, hogy felébredsz egy olyan világra, amiben már nem csak az „Én” szerepel és amikor a világot már nem csak ezen a szemüvegen keresztül tudjuk látni. A spirituális felébredés akkor történik meg, amikor az Ego elfáradt és megadja magát. Ilyenkor a magasabbrendű Énünk-nek lehetősége van megérkezni a fizikai testünkbe.

Szóval mi történik?

Rájössz, hogy a legtöbb dolog, amit a világról tanultál hazugság. Elkezdesz megkérdőjelezni tanításokat, szokásokat, kondícionálásokat és rájössz, hogy sokkal több minden van a világban, mint amire tanítottak, mint amit eddig megtapasztaltál.

Elkezdesz kérdéseket feltenni, mint pl. : Mi a dolgom itt? Mit keresünk itt? Mi az élet értelme? Miért van szenvedés a világon? Az élet és a világ legalapvetőbb kérdéseit kezdjük el feltenni magunknak, amikhez addig a pontig nem mertünk nyúlni, vagy „kinevelték belőlünk”.

 

A felébredéssel járó mellékhatások

A spirituális felébredés nem a „fényről és szeretről” szól. A felébredés egy fájdalmas folyamat, ahol szó szerint levedled magadról mindazt, ami hamis, ami nem szolgál már téged és a magasabbrendű célodat. Ha egyetlen tanácsot adhatok neked, akkor az az, hogy ne állj ellen a fájdalomnak, mert annál jobban fog fájni. Add meg magad az életnek és légy megfigyelője az eseményeknek. Ilyenkor lehetőséged van kívülről megvizsgálni, hogy mivé formálja ki magát ez a fájdalom.

Ha keresztül mész egy spirituális felébredésen, elképzelhető, hogy megpróbálsz valami magasabb rendű állapotot, Istent vagy valami mély értelmet találni a világ működésében.

 

A saját spirituális felébredésem tapasztalásai

Az Én spirituális felébredésem akkor történt, amikor egy számomra mélyen szeretett személlyel el kellett válnia útjainknak. Mielőtt és mikor megismertem, egy nagyon Én-centrikus nézőpontból tekintettem a világra. Minden rólam szólt, vagy valahogyan hozzám kötődően. Amikor megismerkedtem ezzel a férfival, a világom egy szempillantás alatt megváltozott. Hirtelen berobbant az életembe valaki, akit mindennél – még magamnál is – jobban szerettem. Az életem addigi pontjáig, bármi történt velem, bármilyen konfliktusba, szakításba, „helyzetbe” kerültem bárkivel, ott ha valami nem úgy alakult, akkor rendszerint Én voltam az áldozat. Én voltam az az ember, aki a körülmények és mások viselkedésének áldozata. Én voltam az, aki soha semmi rosszat nem tett, csak szeretetet és gondoskodást és törődést adott másoknak. Mások pedig csúnyán kihasználtak, átvertek, hátbaszúrtak, elhagytak, nem voltam nekik fontos… – gondolta az Ego-m.

Amikor 2018-ban már annyira tarthatatlanná vált a kettőnk közötti kapcsolattartás, kommunikáció és létezés, elköltöztem Budapestre, mert nem volt olyan alkalom, amikor ne találkoztunk volna, nem volt olyan alkalom, amikor valahogyan ne kerültünk volna egymás vonzás vagy látóterébe. Ideje volt lezárni és gyógyulni.

Teltek a magányos hónapok, tele elnyomással, sírással, magánnyal és egyedülléttel. Szerekkel vagy anélkül. Amikor már megfelelően lent voltam a gödör alján, félelemmel és magánnyal átitatott sérült kis lelkem semmi másra nem vágyott, csak egy kapcsolatra. Hogy végre szeressék és elfogadják. Ekkor jött a tényleges felébredésem előtti utolsó felvonás.

Megismerkedtem valakivel, akit a mentális betegségek területén a szakirodalom Narcopatának nevez, azaz egy nárcisztikus szociopatával. 3 hónap alatt lefogytam 48 kilóra, mindennapi szintetikus drogfogysztó voltam, öngyilkosságon gondolkoztam miközben minden erőmmel próbáltam szerethetővé és elfogadhatóvá válni egy olyan ember számára, aki képtelen a saját mentális betegsége miatt szeretetre, elfogadásra és empátiára.

Nem fény és nem szeretet ez a folyamat, soha nem is volt az és soha nem is ez volt a célja. Amin keresztül mentem az elmúlt 2 évben, az nem más, mint a lélek sötét éjszakája.

A lélek sötét éjszakájáról itt annyiban szeretnék röviden kitérni, ahogy a nevéből is adódik, hogy ez egy végtelenül sötét, magányos és kilátástalan… időszak az életünkben. Nincs szeretet, nincs jóság a földön, magasabb hatalom, Isten pedig végképp nem létezik. Ha ennyire fájdalmas miért kell akkor átélnünk ezt? Azért, mert szükséges velejárója az önmagunkra való felébredésre. Mert ahhoz, hogy igazán élhessünk, meg kell hogy haljunk, mielőtt meghalnánk.

Ebben a folyamatban kezdett el az EGO-m, mint olyan haldokolni, (bár azért időről időre azóta is szeretett vissza nézni, aminek újabb iskolapad lett a vége, újabb felébredéssel, mélyebb megismeréssel). Megadta magát az életnek és mint az illúzió tükre, szanaszét repedt és tört, amikor belenéztem. Azt éreztem, hogy egy végtelenül mély sötétség próbál elnyelni és nem tudok belőle kiszabadulni. Ebben az időszakban rengeteget tanulunk önmagunkról és a feladatunkról ebben az életünkben, habár a fájdalom ebben az időszakban már-már elviselhetetlen.

Akkoriban fogalmam nem volt róla, hogy min megyek keresztül. Úgy éreztem, hogy megfogok halni, hogy megfogok őrülni, hogy soha többet semmilyen boldogság nem vár már rám az életben és örökre magányos és egyedül maradok, fájdalomban és szenvedésben.

 

Tehát miért történik spirituális felébredés első körben, ha ennyire fájdalmas és szenvedésekkel teli?

Ez egy természetes mellékhatása a lelked fejlődésének. Az Univerzum meghallotta a hívásod egy magasabb, értelemmel teli és boldogabb élet kívánságára. Közelebb akartál kerülni a saját lelkedhez, ehhez viszont szükséged volt arra, hogy kimozdulj a komfortzónádból, amit tudunk mindketten, hogy ömagadtól nem tettél volna meg.

Minél inkább közelebb kerülsz a lelkedhez (tudatosan vagy véletlenül) annál erőteljesebben érzékeled a változást önmagadban. Minél inkább a lelkeddel összhangban kezdesz el élni és megtestesíteni azt, annál hosszabban tartó örömökben, békében, teljességben, szabadságban és szeretetben fogsz élni.

Miközben a spirituális felébredés folyamata fájdalmas lehet, hosszútávon segít abban, hogy egy mélyebb értelmet adó életet élhess. A fájdalom elmúlik, de amit cserébe kapsz, az örök.

 

Mi triggereli a spirituális felébredést?

Őszintén szólva? Bármi!:)

Ahogyan az Univerzumban végtelen+1 lehetséges kimenetel van és ahogy a világban minden ember egyedi sorssal, élettel és lehetőségekkel rendelkezik, úgy az emberek spirituális felébredésének okai is pont ugyanekkora számra tehetőek. Nincs rá válasz.

A felébredés bármelyik pillanatban megtörténhet az életünkben. Történhetnek spontánul, vagy meghatározó események hatására. Ilyen okok lehetnek:

  • Hozzánk érzelmileg közelálló halála
  • Szakítás
  • Baleset
  • Halálközeli élmény
  • Önismeret
  • Háború

A spirituális felébredés általában egy időben történik a lélek sötét éjszakájával, ahogy azt fent is említettem.

A lélek sötét éjszakája

 

Ha szenzitív vagy mások szenvedésére és egy mélyen gondolkozó ember vagy a természetednél fogva, nagy a valószínűsége, hogy átmentél már, vagy éppen átmesz a Lélek Sötét Éjszakáján.

A Lélek Sötét éjszakája az a periódus az életünken, amikor teljesmértékben úgy érezzük, hogy le vagyunk kapcsolódva a magasabbrendű erőkről, vagy Istentől. Minél jobban tudatosul benned és érzed ezt a fajta disz-konnekciót, annál nagyobb az esélye, hogy éppen ezt a szakaszát éled meg az életednek.

Ahogy azt fentebb említettem, a spirituális felébredés nem a fényről és a szeretetről szól, de az nem azt jelenti, hogy soha nem is fogjuk már átélni. Mielőtt megtalálhatnánk a fényt, előbb „át kell sétálnunk a halál árnyékának völgyében”, annak érdekében, hogy az elménk és a szívünk készen áljjon egy szoftverfrissítésre.

Gondoljunk a lakásfelújítás analógiájára ebben a kontextusban. Annak érdekében, hogy a lakásunkat az új ízlésünknek megfelelően berendezük, átalakítsuk, előbb ki kell lomtalanítani. Ki kell dobni mindent, amire már nincs szükségünk és ami már nem szolgál minket, annak érdekében, hogy az új dolgoknak helye legyen. Dióhéjban, ezt jelenti a lélek sötét éjszakája. Tehát, a Lélek Sötét Éjszakájában átélt szenvedésnek megvan a maga oka ami nem más, mint a régi minket nem szolgáló szokások, hiedelmek és identitásoknak az elpusztulása.

Ez a halál és újjászületés ciklusa. Nem egy habos-babos élmény – mélyen belül ez egy nyers, autentikus és a legbonyolultabb tapasztalás amely jelenleg ismert az emberiség számára. Mindent levesz és elvesz rólad. Nincs sem fény, sem világosság, sem béke. De ne aggódj, elmúlik. Csak tarts ki.

 

Arra utaló jelek, hogy a Lélek Sötét Éjszakáján mehetsz keresztül:

  • Izolálva érzed magad mindentől (a világtól magadtól, másoktól)
  • Úgy érzed elhagyott Isten/A magasabbrendű erő
  • A kedved majdnem mindig lent van és melankolikus vagy
  • Elveszettnek érzed magad és nem tudod melyik irány a jó irány
  • Egzisztenciális krízisen mész keresztül
  • Kevés motivációd van arra, hogy azt csináld amit általában szoktál
  • A legtöbb dolog iránt elvesztetted az érdeklődésed
  • Mély-mély fáradtságot érzel a csontjaidban, a velődben
  • Úgy érzed nem tartozol ehhez a világhoz
  • Ismétlődően elhangzanak a fejedben az élet értelmét kereső kérdések
  • Horrorral és kétségbeeséssel nézel a világra

Vannak módszerek a Lélek Sötét Éjsazkájának felgyorsítására, mint például az Inner-work, azaz a belső munka (önmunka). Ha úgy érzed segítségre van szükséged ugorj át az oldamara és írj egy üzenetet, hogy eltudd kezdeni a munkát.

Jelek, hogy egy spirituális felébredésen mész keresztül

  1. Úgy érezzük, az eddigi életünknek nincs értelme
  2. Nyitottakká válunk új gondolatokra és érzésekre
  3. A haláltól való félelem elmúlása
  4. Úgy érezzük össze vagyunk kötve mindennel, mindenkivel, az egész Univerzummal
  5. Belső késztetésünk van az igazság megismerésére és az autenticizmusra
  6. Az életünket együttérzésben és mély szeretetben éljük meg önmagunkkal és másokkal
  7. Egyedül lenni a csendben már nem ijesztő
  8. Megújítjuk és megerősítjük a kapcsolatot önmagunkkal
  9. Kialakulhatnak bizonyos étel intoleranciák és allergiák (pl. a húsfogyasztás)
  10. Empatikusabbak vagyunk és érzékenyebbek mások energiájára
  11. Szabadabban kezdesz el élni és egyre kevésbé érdekel mások véleménye
  12. A felületes semmitmondó beszélgetések leszívják az energiád, megváltozik az érdeklődési köröd
  13. Megváltoznak és értékesebbé válnak az emberi kapcsolataid
  14. Egyre nagyobb igényed lesz a szabadban és természetben lenni a TV és Internet helyett
  15. Megtalálod az életcélod és egy szabadabb életet kezdesz el élni, amit élvezel
  16. Rájössz, hogy a világon nincsenek jó és rossz dolgok, csak dolgok történnek, amelyeket mi kategorizálunk utólagosan azzá
  17. Egyre kevesebbet ítélkezel

 

A spirituális felébredés folyamata nem könnyű. Ha ezt a cikket olvasod, elképzelhető, hogy éppen már mélyen keresztül mész rajta. Tudd, hogy nem vagy egyedül és ez nem egy egyedülálló esemény, amely csak veled történik (maximum az Ego-d szeretné veled elhitetni). A valóság az, hogy mindannyian szenvedünk. Mindannyiunknak megvannak a maga sebei, terhei, amelyek teljesen egyediek, azonban a dinamika, a fájdalom és a kétségbeesés, kilátástalanság pontosan ugyanolyan.

Próbálj meg minél több időt magaddal foglalkozni, reflektálni az érzéseidre. Próbáld meg magad függetleníteni az életed eseményeitől és kérdezd meg magadtól az ilyen helyzetekben, hogy “mire akar engem tanítani ez a helyzet?”, “mit érzek?”, “miért érzek így?”.

Kutass és keress az interneten fórumokat, cikkeket, hasonló gondolkodású-tapasztalású embereket, akikkel segíteni tudtok egymásnak az ilyen helyzetekben. Ha nem tudod, hogyan kezdj neki a belső munkának, keress fel egy holisztikus gyógyítót, tanácsadót, pszichológust, aki jártas ezekben a témákban és aki tud neked segíteni.

Végezetül, de nem utolsó sorban pedig:

Amit nekem senki nem mondott el, ezeken felül, mégis örültem volna, ha tudom, az az, hogy nem csak egy spirituális felébredést élhetünk át és nem csak egy Lélek Sötét Éjszakáját. Ne aggódj, idővel egyre könnyebben fogod bírni, mert mentálisan egyre erősebb leszel. Ahogy az is előfordulhat, hogy kevesebben lesz részed. Egyedül rajtad és az Önmunkádon múlik. Minél nagyobb az EGO, annál nagyobb a szenvedés. Minél nagyobb az alázat és az élet felé való megadás, annál kevesebb és kevésbé fájdalmas tapasztalásokat élünk meg.

Ha úgy érzed, hasznos volt számodra ez a cikk és mások számára is hasznos lehet, akkor oszd meg ismerőseiddel, hátha rejt számukra is néhány hasznos infót. HA olvasnál még ilyen jellegű, vagy ehhez hasonló témában van konkrét dolog amit szívesen olvasnál bejegyzések formájában tőlem, akkor jelezd ezt számomra komment formájában. 😊

Sok sikert!

X

Vani