Hogyan adott új értelmet és mentette meg az önszeretet az életem ?

Eddig a pontig az életem nagyon magányos volt és szomorú. Rengeteg traumatikus élményem volt egészen 25 éves koromig bezárólag. Ezek újra és újra ugyanazok a történések, csak más szövegkönyvvel és más szereplőkkel. Több mentális betegséggel rendelkezem, mint plédául bipoláris személyiségzavar, PTSD (poszttraumás stressz szindróma), OCD (különböző kényszerbetegségek), A folyamatban napi szinten küzdöttem fájdalmakkal, folyamatos stresszel és depresszióval. Perfekcionista voltam, megfelelési kényszerrel. Pánikbeteg voltam és az elmúlt 1 évben rengeteg pánikrohamom volt, ami olyan szinten megbénított, hogy 3 napig tartott kimászni az elmémnek egy nagyon sötét, nagyon kicsi és nagyon mély lyukából egyedül és magányosan.

Mindenáron szerettem volna boldog lenni miközben rettenetesen féltem a világtól és nem tudtam bízni az emberekben, még a hozzám legközelebb állókban sem. Úgy éreztem nem szeretnek, kihasználnak. Hogy nincs akihez forduljak. Azt éreztem nem vagyok szerethető és hogy velem valami baj van. Folyamatosan szabotáltam és büntettem magam. Mindenért ami a múltban és jelenben történik. Az elmúlt 1 évem különösképpen nehéz volt, mert ahogyan elkezdtem feldolgozni a gyerekkorom traumáit az addig ismeretlen és represszált emlékeim tükrében, úgy kezdtem visszatérni fokozatosan a valódi Önmagamhoz. Ezzel egyidőben elkezdtem visszanyerni az extraszenzoros érzékeimet (hatodik érzék), amit az elmém az emlékeimmel együtt elnyomott és elzárt tőlem. Ebben az elmúlt 1 évben többször azt hittem, hogy teljesen meg fogok őrülni, vagy meg fogok halni. A folyamatban azt éreztem, hogy a poklon megyek keresztül és végül az elmúlt félévben sikerült ebből a mély gödörből kimászni.

Fájdalmas valóság

Tavaly novemberben ráléptem a tényleges gyógyulás útjára, de előbb az életem összeomlott.

Ozora után egy új világ nyílt ki számomra. Azt éreztem, hogy az az élet amit élek hamis. Nincs értelme, nincs értéke és önmagamnak hazudok, hogy boldog vagyok. Felondtam a munkahelyemen, mert azt éreztem, hogy nem bírok még egy napig 10 órában irodai munkát végezni napi szinten. Kimerült voltam testileg, lelkileg és szellemileg. A képességeim akkor már elkezdtek szárnyakat bontogatni és láttam, hogy ezekkel, és az önismeret eddig megszerzett tudásával hasznos szemléletmódot és tanácsokat tudok adni embereknek. Úgy éreztem, hívásom van arra, hogy ezeket a képességeket fejlesszem és, hogy életvezetési tanácsadásba kell kezdenem. Ebben az időszakbon nagyon kicsi volt az önbizalmam és a vállalkozásom még további ¾ évig nem indult el. Nem volt keresetem augusztustól és novemberre ezzel fel is éltem az összes megtakarításom.

Vége volt. Nem volt tovább. Rock bottom. Fel kellett mondanom az albérletem és a nagymamám felajánlotta, hogy hozzá költözhetek, amíg egyenesbe hozom az életem. Egészen márciusig nem volt bevételem és teljes mértékben az édesanyám és a nagymamámra voltam utalva minden szinten.

Decemberben jött csak az igazi pokol. Számtalan előesemények sorozatából összerakva a képet, decemberben egy önhipnózis meditáció és légzéstechnika alkalmával megjelent egy kép és egy meginoghatatlan érzés, hogy gyermekkoromban szexuálisan molesztáltak, érzelmileg, mentálisan és fizikailag bántalmaztak. Rendszerint elszaladtam és elvesztem, vagy életveszélyes helyzetekbe kerültem. Szerencsétlen életesemények sorozatával azzal a traumával kellett szembesülnöm, hogy elhagytak a szüleim, amit úgy éltem meg, hogy nem szeretnek, nem érdemlem meg a szeretetük és miattam hagytak el, mert rossz vagyok és velem valami baj van. Azt éreztem, hogy miattam veri brutálisan és félholtra az édesapám az édesanyámat. 3 évig az apai nagynénémnél éltem, ahol folyamatos megszégyenítésen érzelmi és fizikai bántalmazáson mentem keresztül. Még egy éjszakai köhögésért is, amikor beteg vagyok és nem tudom abbahagyni.

Az igazi lejtő ezektől a felismerésektől kezdődött, ahol a depresszióm annyira mély volt, hogy az elmém megakart halni egy olyan testben ami mindenáron túl akart élni. Ezzel egyidőben azt éltem meg, hogy spirituális szinten folyamatos támadásnak vagyok kitéve és arra próbáltam megoldást találni.

Akkoriban egy olyan lakásba költöztem be, aminek az egyik antik szekrényében egy entitás lakott.  A félelmeimből addig táplálkozott, amíg egyszer csak életveszélyessé vált számomra a lakásban tartózkodni. Az elektronikai és árammal működő berendezésekhez hozzáfért, azt rendszerint magától működtette. A látogatóim elméjét elködösítette. Egy éjszaka pedig félig önkívületi állapotban feküdtem az ágyamban, miközben egy barátom nálam volt és ott töltötte aznap az éjszakát. Reggelre a barátom keltett fel, mert arra kelt, hogy alvás közben ordítok és a mellkasom fel-fel dobbant, mintha defibrillálnak. A gerincem közepén az egyik csigolyám annyira fájt, mintha gerincen vágtak volna valamivel. A kristályaim, amik azt a célt szolgálták volna, hogy nekem segítsenek, megégették a bőröm. A tárgyak elkezdtek mozogni és leesni. Több mint 2 hónapig próbáltam magam kiszedni magam a saját horrorfilmemből.

A feltört érzéssel és emlékfoszlányokkal, az utána levő kutatómunkával, belső munkával, családi beszélgetésekkel olyan mély állapotba került a depressziós állapotom az évvégére, hogy a végelgyengülés tüneteit prrodukáltam. Azt is éreztem, hogy az utolsó napjaimat töltöm, és hamarosan távozom. Már félig odaát éreztem magam. Úgy éreztem, hogy az újévet már nem fogom megélni és ezért van valójában több ezer km-re minden családtagom, hogy egyedül meghaljak.

Végül a karácsonyt önmagammal és a ciáciammal szeretetben, feltöltődésben töltöttem, a családom rengeteg szeretetet és támogatást küldött távolról is és szilveszter előtt néhány barátom feljött hozzám, ezek az események pedig visszahoztak. Valami elkezdett megváltozni. Szilveszter éjjelra már 24 órája kábitószer hatása alatt voltam és elmentem egy Goa buliba szilveszterezni. Annyi szeretetet kaptam aznap éjjel ismerősöktől és ismeretlenektől és éreztem egy olyan kozmikus feltétlen szeretetet van bennem minden iránt, hogy onnantól kezdve, folyamatosan elkezdtem erősödni és visszatérni az életbe. Talán az évvégi halk és erőtlen, lassú szívverésem annyira szeretetlennek és magányosnak érezte magát, hogy össze akart omlani..

Valójában, önmagamat nem szerettem. Egy teljes disszociáció történt a testem és a lelkem között. Gyűlöltem a testemben létezni és idegen volt számomra, tele fájdalmas, szégyennel és bűntudattal átítatott emlékekkel.

Ebben az időszakban fedeztem fel, hogy az egész életem önbüntetések, alázások és önszabotálások sorozata volt lelkileg, testileg és mentálisan. A bántalmazóim már nem bántalmaztak, az elmém viszont folytatta ellenem ugyanazta mit ők.

Az évek során számtalan szexuálisan bántalmazó traumatikus élményem volt. Érzelmileg, fizikailag és szexuálisan bántalmazó párkapcsolatokba kerültem. Újra és újra olyan mindennapi életkörnyezetbe kerültem, ahol a környezetem érzelmileg vagy mentálisan bántalmazott. Számkivetetett voltam minden iskolámban, kitéve a folyamatos bully-ingnak és alázásnak tanárok és diákok körében. Ahol soha senki nem állt ki értem, vagy fogta meg a kezem én pedig nem értettem miért, de úgy éreztem, biztosan ezt érdemlem. Többször volt öngyilkossági kísérletem. Tettem a saját magam arucikké. Folyamatosan szedáltam magam kábítószerekkel. A valóságom józanul olyan szinten fájdalmas volt, hogy elkábítva elviselhetőbbnek tűnt. Hol az alkoholtól, hol a drogoktól, vagy a gyógyszerektől.

Engedtem, hogy a a környezetem, a barátaim kihasználjanak és az Ő szeretetükért küzdöttem. Hagytam, hogy olyan dolgokat megtegyenek velem, amiért azonnal meg kellene szakítani kapcsolatokat, és Én ezt nem tettem meg. Tálcán kínáltam a testem és engedtem, hogy kihasználják azt férfiak. Engedtem, hogy tiszteletlenül bánjanak velem. Elfogadtam sokkal kevesebet, mint amit megérdemeltem volna. Hagytam, hogy bántalmazzanak. Hagytam hogy kifacsarjanak és eldobjanak.

Megkérdőjelezhető morális szintre kerültem emberileg. Egymást követő “rosszabbnál rosszabb” döntésekkel. Az értékrendem felborult. A világnézetem kifordult. Egy szóval, energiavámpírrá váltam. A rock bottom akkor történt, amikor veszélyesen közel kerültem, ahhoz, hogy kábítószerfüggő prostituálttá váljak. Ebből egy tavaly szeptemberben az életembe érkezett férfi segített. Akivel a kapcsolatunk és kapcsolódásunk sokat gyógyított rajtam és a puszta jelenléte az életemben arra ösztönzött, hogy jobb emberré váljak magamnak.

Innen és így kellett elkezdeni összetakarítani a házam tájékán a sok szart. 😊

A gyógyulási folyamat

Elmentem egy energetikushoz, aki az energiarendszeremet helyrebillentette és oldotta az apai és anyai sebeimet. Onnantól egy néhány hónapig nem is nyitottam felfelé meditáció közben. Elkezdtem visszatérni a földre és a folyamatos tanulás és kutatómunkával létrehoztam a saját gyógyítási rendszeremet, amit másoktól tanultam és a saját metodikámmá fejlesztettem ki a saját ötleteimmel összeformálva.

Ebben a folyamatban elkezdtem igazán tudni feldolgozni a traumáim. Elkezdtem tudatában lenni a betegségeimnek és arra különböző alternatív és holisztikus gyógymódot alkalmazni. Elkezdtem felismerni a coping mechanizmusaimat, azokat az életterületeket, ahol szabotálom önmagam. Felismertem, hogy mennyire nem szeretem magam, hogy milyen szinteken büntetem és alázom saját magamat. Felismertem a hiedelemrendszereim, hogy milyen lencsén keresztül is nézem ezt az élet és világ nevű dolgot.

El sem kell mondanom, elég félelmetes és ijesztő lencsén keresztül néztem ki rajta. Hónapok munkájába tellet, hogy ezeket megváltoztassam és ezzel együtt a külső valóságomat is megváltoztassam.

Az eddigi gyógyulási folyamat eredményei

Az év feléig bezárólag egy nagyon magányos és szomorú életet éltem, ahol kicsinek, és értéktelennek, minden jóra és szeretetre érdemtelen személynek láttam magam. Féltem mindenkitől, féltem a világtól. Kiszolgáltatottnak és gyengének éreztem magam mindenkivel szemben. A vállalkozásomban úgy éreztem, hogy kevés vagyok. Ezektől az érzésektől teljes megfelelési kényszerben voltam és vagyok néha a mai napig az életem minden szereplője felé. A környezetem szükségleteit, érzéseit magam elé helyeztem, amivel minden alkalommal azt üzentem saját magamnak, hogy Nem én vagyok magamnak a prioritás. Nem magamat szeretem és tisztelem a legjobban. Magamnak nem én vagyok az első, soha.

Aztán hirtelen valami megváltozott. Elkezdtem felelősséget vállalni magamért, az érzéseimért, a múltamért és az élethelyzetemért. Elkezdtem a határaimat meghúzni másokkal szemben. Megtanultam nemet mondani. Megtanultam a saját szükségleteimet és érzéseimet előtérbe helyezni. Figyelni ha üzen a testem vagy az intuícióm bármilyen erősséggel is.

Kialakultak a szokásaim és rituáléjaim arra, hogyan töltődjek fel, hogyan védjem le magam asztrális szinten. Hogyan szeressem magam Felfedeztem mire van szükségem, hol és miért kell felelősséget vállalnom az életemben. Hogyan kapcsolódjak szeretettel a családomhoz. Hogyan szeressek a saját testemben létezni. Hogyan lássam a világot egy csodálatos és gyönyörű helynek. Egy csodának élem meg a létezésem. Elkezdtem tudni másképp állni emberekhez. Elkezdtem megnyílni és megbízni bennük. A belső változásommal együtt eltűntek azok az emberek az életemből, akik abból profitáltak, hogy nem szerettem magam és nem voltak határaim.

Jelen

A családomat elképesztően szeretem. Biztonságban érzem magam és ismét egy kicsit gyermeknek, aki tudja, hogy ha elesik elkapják és megbízhat bennük. Rég elvesztett családtagok tértek vissza az életembe, akikkel az idő folyamán eltávolodtunk. Rég elvesztett nem vérszerinti családtag jött vissza az életembe egy gyermekkori barátnő formájában.

Hozzám hasonló energetikájú emberek jöttek az életembe, akikkel szeretjük és támogatjuk egymást.

Az élet nem lett könnyebb azóta. Folyamatosan érnek megpróbáltatások és kerülök folyton szembe önmagammal. Vannak rosszabb és jobb napok. Vannak ’snap backek’ ’seizure”-ök, amikor minden nagyon sötét és reménytelen. A gyógyulás nem egy villanykapcsoló. Amióta ezt felismertem, azóta sokkal gyengédebb vagyok magamhoz. Fájdalmas procedúra, ahol szembenézünk minden félelmünkkel, szomorúságunkkal, elhagyatottságunkkal. Idő és türelem szükséges ahhoz, hogy a testünkből minden feldolgozatlan gyermekkori fájdalmas blokk távozzon.

Minden fájdalom az utolsó cseppig megérte azért az emberért aki ma vagyok. A spiritualitásom, a képességeimmel, megszerzett tudásommal és lelkemmel összeformálták a vállalkozásom, ahol embereknek mutathatok utat, hogyan szeressék meg magukat. Segítek nekik rájönni, mi miért történt velük és ez hogyan hat a jelenlegi életükre. Az önismerettel és átadott technikákkal pedig egy sokkal boldogabb, pozitívabb és kiteljesedettebb életet kezdenek el megélni. Szeretem és kiteljesít az, amit csinálok. Szeretem az életet és az élet is szeret engem. A pokol helyett pedig most már a menyországban érzem magam. Ezért pedig, mind megérte.